Mi generál több bevételt mint a Windows?
Az iPhone ugye egyértelmű és az sem meglepetés, hogy az iPad is hamarosan lehagyja a Windows-t bevétel generálásban. Viszont, ami meglepő, hogy a Google Adwords több bevételt termel.

Az első értelmes Windows verzió számozás
Windows proper actually did not start with what was called “Windows 1.0″. Windows actually started in April 1992 when Windows 3.1 was released. It was the first Windows which was an operating environment onto itself, apart from DOS. It was followed by Windows 95 (which we can call “2″), Windows 98 (“3″), Windows 2000 (“4″), Windows XP (“5″), Windows Vista (“6″), Windows 7 and now Windows 8.
- Windows 3.1
- Windows 95
- Windows 98
- Windows 2000
- Windows XP
- Windows Vista
- Windows 7
- Windows 8
Gondolom ezért a rendetlenségért többé kevésbé a marketingesek felelősek.
asymco.com - OS turning circles: Questioning Windows’ maneuverability
A telegráf tanulságos története
Disclaimer: Ez a cikk eredetileg angolul a The parable of the telegraph címmel jelent meg az asymco.com oldalon. A magyar fordítás és publikáció a szerző engedélyével

Mint már korábban leírtam egy a tranzisztorokról szóló cikkben, van egy elmélet, ami az egész asymco-nak az alapját képezi. A telekommunikáció sorsfordító változásokon megy keresztül. És nem először. Ennek az iparágnak a története tele van megszakításokkal, drámákkal ami egy csodás történetekhez vezet.
Az egyik ilyen nagyszerű sztori a Western Union és a távírókészülék története.
A Western Union-t 1851-ben alapították és 10 évvel később befejezte az első transzkontinentális telegráf vonalat. Ezt az áttörést követte 1866-ban az első digitalis valós idejű adatszolgáltató, a részvényfigyelő. Az üzlet beindult és 1870-re a világ legerősebb telekommunikációs cégévé lettek.
Bármilyen mérce szerint újszerű volt: lenyűgöző és forradalmi távközlési szolgáltatást nyújtott egy évszázaddal az internet előtt. De a rákövetkező században miért nem a Western Union lett a vezető cég a hang kommunikációk terén, átengedve a pozíciót a Bell cégeknek?
Alexader Graham Bell nem azzal a szándékkal találta fel a telefont hogy letaszítsa a Western Uniont. Mai zsargont használva, abban reménykedett, hogy a Western Union lesz az exit. Felajánlotta a telefont nekik a fő távközlési üzletük javításához. Bell potom $100,000 kért a szabadalomért (kb. $2 millió mai áron). Más szavakkal, ma így hangozna az üzlet: 2 millió dollár az összes hangalapú szabadalomért.
A Western Union passzolt.
Vajon miért csinálták? Képzeld el, hogy a Western Unionnál elemző vagy aki technológiai beszerzésekről és felvásárlásokról adsz tanácsokat a vállalat vezetőinek. Milyen eljárást használnál a helyzet értékelésére? Először, valószínűleg, visszajelzést kérnél a marketingtől és az értékesítőktől. Ők kimennének és megkérdeznék a vevőkörüket, hogy kit érdekelne bármilyen hangalapú szolgáltatás és mennyit fizetne érte.
A salesesek természetesen a legjobb ügyfeleiket keresnék és kérdeznék meg először. Ezek azok az ügyfelek, akik a részvényfigyelőt használták. Ők voltak az adatszalag rendszer végtelenül mohó használói. Nem véletlen, hogy „adatszalag parádék” vannak — annyi szalag hevert szerte szét New York irodáiban, hogy a Brodwayt teljes egészében el lehetett volna önteni vele. Az adatszalag egy áldás volt a kereskedőknek. Chicago rögtön tudta mi történik NY tőzsdéjén. Az ár adatok a fény sebességével utaztak. A feladó és a fogadó szinkronban voltak. Ezeknek az embereknek felajánlani egy hanggal működő terméket, számukra visszalépésként hatott volna. Miért akarnának a másik féllel beszélni? Az adatok szalagon érkeztek és megmaradtak az utókor számára is. Ha beszélni kellene a másik féllel az csak zavart, késlekedést okozna és az adatok rögzítése is kétséges lenne.
Az ügyfelek válasza a kérdésre egybehangzóan nem volt.
A második probléma az üzlet modell. Mennyit kérnél a hangért? Az adatok előfizetéses alapúak voltak és a díjak magasak. Ha a hangot időalapon mérnék az ár olcsó lenne. A nem üzleti fogyasztók, a telegráfnál szavak száma alapján fizettek, de a beszédnél nem lehet szó szám alapján fizetni. A marketingesek úgy néztek volna rád, mintha megőrültél volna.
Harmadszorra pedig a költség oldalt vizsgálnád meg. Az üzemeltetés is rossz hírekkel szolgálna. A hang technológia ahhoz elég eltérő, hogy teljesen új infrastruktúrát kellene létrehozni. A kapcsolótáblák, a gépkezelők, a kézibeszélők, az új energia források és szigetelő anyagok mind drágák és nem látszódna a megtérülésük. A hang vesztésre állt.
Tehát a döntés teljesen észszerű volt, mondhatni okos.
Ez nem azt jelenti hogy a WU semmiféle új technológiát nem fogadott el vagy nem fektetett bele. Évtizedekkel a telefon után a WU még mindig újításokba fektetett bele: 1871-ben bevezette az elektronikus pénz átutalást. 1914-ben bevezette a hitelkártyát és 1923-ban a távírót. Ezt követte 1933-ban az éneklő távirat és a fax 1935-ben. A városok közötti, vezeték nélküli, mikrohullámmal működő kommunikációt 1943-ban mutatták be. A Telex 1958-ban érkezett meg, és a marketing zseni terméke a ’Candygram’ a 60as években. 1964-re az egész Western Union hálózat vezeték nélküli volt, transzkontinentális mikrohullámú rendszert használva. 1974-ben a WU lett az első amerikai telekommunikációs vállalat, amely létrehozta a saját geo-szinkronizációs távközlési műhold flottáját. Ez a flotta, amit Westarnak hívtak, végezte a távirati és mailgram üzenetek kommunikációját a Western Union irodái között világszerte.
És még a tehetség sem hiányzott. A WU-nak voltak a legjobb telecom menedzserei és hatalmas profitot söpört be hogy megalapozza a további fejlesztéseket. Generációk legjobb és legragyogóbb elméjű mérnökeit vonzotta. A WU valószínűleg több száz találmányt és ötletet passzolt, teljesen logikusan.
Tehát mi történt a WU-val?
Még mindig létezik. Bár a csökkenő profitnak és a növekvő adóságoknak köszönhetően a WU lassan kivonult a telekommunikációs szektorból 1980as évektől kezdődően. Az USA-ban bekövetkező dereguláció következtében a WU pénzküldéssel kezdett foglalkozni és újra feltalálta magát mint „A pénzküldés leggyorsabb módja világszerte”. 1987-ben, egy egyéni befektető megszerezte a WU irányítását. Több tulajdonos váltás és csőd után, a WU jelenleg részvénytársaság mintegy $12 milliárdos tőzsdei kapitalizációval, ami teljes egészében a nemzetközi pénz átutalásokon alapul.
A 3G mint diszruptív technológia
Mára bezárult a kör. Míg a 20. században a hang volt romboló hatással egy adat hálózat szolgáltatóra, addig a 21. században az adat van hasonló hatással a hangalapú telefonos szolgáltatókra. A 3G hálózati technológia hibás alkalmazása a hangközpontú üzleti modellek életben tartására erős déjà vu érzést kelt az emberben.
A telecom világa gyorsan haladt az 1G és 2G mobil irányába. A mobil minden egyes generációja az előfizetéses üzleti modellt tartotta fent, támogatva a központilag irányított hálózatokat és a velük szimbiózisban élő eszköz gyártókat, akik a készülékekből és a kapcsolórendszer frissítésekből húztak hasznot. Az egységesítés, a nemzetközi terjeszkedés, az alacsonyabb árak és a hálózati hatások tették ezt az iparágat a legelterjedtebb technológia terjesztőjévé a világon.
A 3G azonban más volt. Ez ténylegesen mobil szélessávú adat volt. Lehetővé tette hogy az adatszolgáltatás elkülönüljön a mobil operátoroktól. Az IP protokolok nem igényeli, hogy a szerverek az operátor telephelyén legyenek elhelyezve vagy akár általuk legyenek irányítva vagy monitorozva. Az eszközök innentől fogva általános célú számítógépek is lehettek és nem speciális kommunikátorok. A picai szereplők nem alkalmazkodtak túl jól ehhez. Továbbra is a központosított logika mentén gondolkodtak.
Bár a piaci szereplők az okostelefont mint technológiát nem utasították el, megpróbálták a régi üzletmenetet fenntarthatóvá tenni, pedig egyszerűen nem az. Lényegében próbálták valahogy beletuszkolni az üzleti modelljükbe.
A küzdelem, hogy megtartsák a teleco szolgáltatési rendszerét a mobil operátorok köré csoportosítva, folytatódik, de azon kívül hogy megpróbálják blokkolni a 3G és az LTE technológiákat, a szereplők mást nem nagyon tudnak csinálni.
Tehát mi a tanulság?
Némely technológiát elfogadnak, másokat elutasítanak. Nem hibáztathatsz minden elutasítást és nem dicsőíthetsz minden elfogadást. A legvalószínűbb ok az elfogadásra, ha az segíti a meglévő üzlet növekedését. A legvalószínűbb ok az elutasításra, hogy ha az árt az üzletnek. Még az elfogadás is vezethet oda, hogy azzal a meglévőt próbálják konzerválni.
Ahhoz, hogy eldönthessük, hogy hogyan kezeljünk valami újat és potenciálisan romboló hatásút, másféle logikát igényel.
Jó királynak lenni…
Ha egy cég valamilyen iparág csúcsán áll az nagyon jó! Még jobb, ha annyira elhúz a versenytársaitól, ahogyan az Apple. Övé a legtöbb profit és annyi készpénze van, hogy az öt utána következő készülékgyártót zsebből tudná megvenni pár negyedéven belül vagy több mint 10 évig tudna működni egyetlen fillér bevétel nélkül. Azonban ennek a speciális helyzetnek megvannak a maga problémái is.
Az Apple nagyjából 60 milliárd dollár készpénzzel rendelkezik. Ez a pénz azonban nem az Apple-é, hanem a részvényeseket illeti. Amint a részvényesek úgy látják, hogy a cég amelynek tulajdonosai nem tudja megfelelő hatékonysággal befektetni és kamatoztatni a tőkéjüket azonnal hangosan követelni kezdik, hogy adják nekik vissza. Általában három dolgot szoktak ilyenkor csinálni:
- Osztalék formájában visszafizetik a felhalmozott tőkét a részvényeseknek.
- Visszavásárolnak a részvényekből.
- Elköltik a pénzt felvásárlásokra, amelyek az üzletet segítik.
Ezek egyike sem lehet túl jó választás az Apple számára nézve. A mobil eszközpiac durva növekedés előtt áll, a részvényvásárlás nem nyomná a részvényárat fel, nem látni olyan céget vagy cégeket akikre értelmesen el lehetne költeni ennyi pénzt.
Amire felhasználhatják ezt a pénzt az a következő:
- Szabadalmak és egyéb szellemi tulajdon megvásárlása a konkurensek elől, amivel védhetik magukat. Lásd Nortel szabadalomvásárlás a Microsofttal együtt.
- Gyártók finanszírozása és értékes gyártási kapacitások jó előre történő lekötése a többi konkurens elől.
A mobil eszközök piaca hatalmasra fog bővülni és az Apple egyetlen gyenge pontja az az, hogy nem tud eleget gyártani az eszközeiből. Ahhoz, hogy profitot tudjanak maximalizálni ezt a szűk keresztmetszetet kell eltüntetni pár éven belül.
Bármilyen meglepő számomra, de az egyetlen helyes út az Apple-nek az az, hogy tovább gyűjtik a pénzt és visszaforgatják az üzletbe a tőkét, mert még szédületes növekedés előtt állhatnak.
Asymco podcast…
… végre. 5by5 podcast a legkedvencebb bloggeremmel Horace Dediu-vel (asymco).
Melyik Skypért fizetett a Microsoft?
Melyik Skype-ot vette meg a Microsoft? Érdemes elolvasni az írást, különösen most, hogy ott figyelhet a Nokia is mint következő célpont
Clayton Christensen succinctly defined the value in any company as the sum of three constituent parts: resources, processes and business models. Market value can be nothing more and nothing less than these three things.
An acquisition has to be positioned on one of these targets just like a product is positioned on a specific market. The problem with being deliberate about where the value lies is that once positioned a certain way, the integration team will begin to execute on that plan. This means that the thing you decided was worth most (e.g. resources) gets all the attention and the other potential sources of value (processes or profit models) are discarded.
This argument reduces to there being three separate companies being available. The buyer pays for all but gets to keep only one. When you look at it this way you realize that the reason most acquisitions fail is that the buyer throws away most of the real value in the company.
Did Microsoft pay for the wrong Skype? - asymco.com